A mi gyerekkorunkban az aut�kban nem volt l�gzs�k, h�ts� biztons�gi �v.
Egy teheraut� plat�j�n utazni k�l�nleges �lm�ny volt, most is sz�vesen eml�ksz�nk r�.
A kis�gyaink rik�t� sz�n�, �lmot tartalmaz� fest�kkel voltak ping�lva.
Nem volt biztons�gi kupak a gy�gyszereken.
V�d�sisak n�lk�l biciklizt�nk.
A nagymama kerti k�tj�b�l h�zott vizet ittuk, �sv�nyv�z �s Cola helyett.
Magunk k�sz�tette g�rkorcsoly�ink voltak.
A szerencs�sebbek, akik lejt�s utc�kban laktak, az utca elej�r�l indulva, f�l�ton eszm�ltek r�, hogy nincs f�k a szekereiken.
N�h�nyszor k�zeli kapcsolatba ker�lt�nk az utcabeli f�kkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is �r�lni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legal�bb az aut�k �tj�ban nem voltunk.
Ha kiment�nk j�tszani, egyetlen kik�t�s az volt, hogy s�t�ted�sre �rj�nk haza.
Az iskol�ban nem volt napk�zi, otthon eb�delt�nk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, �gy azt�n senki r�nk nem tal�lt. J� volt. Nem?
Rosszalkodtunk, sz�mtalan cs�nyt k�vett�nk el, hol egy k�z, hol egy l�b t�rt, a fogaink sem voltak biztons�gban, �s m�gsem sz�lettek jegyz�k�nyvek a rend�rs�gen. A felel�ss�g mindig az� volt, aki� kellett, hogy legyen.
H�zi s�tem�nyen �lt�nk, vajas keny�ren, cukros �s nem szaharinos �telt, italt kaptunk, m�gsem voltak s�lyprobl�m�ink, mert �lland� mozg�sban voltunk.
Egy Meggy M�rk�-t n�gyen ittunk ugyanabb�l az �vegb�l �s egyik�nk sem halt bele.
Nem volt Playstation-�nk, Nintend�nk, X box-unk, video j�t�kaink, sz�nes telev�zi�nk 99 csatorn�val, vide� kamer�nk, dolby surround, mindentud� telefonjaink, sz�m�t�g�peink,
Internet, de voltak bar�taink.
V�gytunk egym�s t�rsas�g�ra. Rossz volt egyed�l.
Id�nk�nt �sszeveszt�nk, ha csapatok kellettek a j�t�khoz, �s ha valaki kimaradt a csapatb�l, nem kellett �t pszichol�gushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian j� tanul�k. M�g az is el�fordult, hogy �vet kellett ism�teln�nk.
Nem rohantak vel�nk egyb�l pszichol�gushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexi�ban szenvedett volna, vagy hiperakt�v lett volna.
Ha valaki �vet ism�telt, olyan volt, mintha kapott volna m�g egy es�lyt.
Szabadok voltunk, voltunk g�d�rben, voltak sikereink, felel�ss�g�nk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.

Azt k�rdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett �gy �lni?
Hogyan n�tt�nk azokk�, akik vagyunk?
Ennek a gener�ci�nak a k�pvisel�je vagy?
Ha igen, akkor mes�ld el ezt a fiataloknak,hogy megtudj�k milyenek is voltak azok az �vek.

�k majd azt mondj�k, hogy t�k unalmasak voltunk, �s csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.